A két díj szoros összefüggésben van egymással. A tervezői díjat, figyelembe véve, hogy milyen szaktervezők működnek közre, és milyen tervrészek készülnek, kétféleképpen szokták megállapítani. Az egyik, amikor az épület 1 m2-ére vetített, rögzített egységárat használnak és szorozzák meg a teljes beépített területtel – a másik, amikor a várható kivitelezési költség bizonyos százalékában határozzák meg a díjat. Ez utóbbiból egyértelmű a számszerű összefüggés a kétféle díj közt. Ha nagyobb és bonyolult épület készül, akkor annak drágább lesz a kivitelezési költsége, és várhatóan a tervezési feladat is bonyolultabb. Mivel a tervezési díj ebben az esetben a másik költség bizonyos százaléka, így az is arányosan emelkedni fog a tervezendő épület kivitelezési díjával. Ezt egyébként különböző szorzók szabályozzák, és a kamara által ajánlott díjszabás is százalékos alapú.

Másik nézőpontból viszont a tervezés szakasza az az egyik munkarész (a másik a lebonyolítás és műszaki ellenőrzés), amelyik nagyban meghatározza, hogy mennyibe fog kerülni az elkészült ingatlan a kivitelezés költségét tekintve. A terv akkor jó, ha az építtető által elvárt tulajdonságokat és összértéket a legkedvezőbb kivitelezési költségen teszi megépíthetővé. Ehhez ismerni kell a különböző szerkezeti, építési megoldások bekerülési kivitelezési árát, és célszerűen a tervezőnek tájékoztatni a tervezéssel őt megbízót, hogy milyen költségre számíthat majd.

Az elvi ellentmondás a gondolatmenet alapján: a tervezőnek arra kell törekednie, hogy a kivitelezés díja minél alacsonyabb legyen – mégis a díjszabása pont azon alapul, mekkora lesz a tervezett épület kivitelezési költsége. Ez egy etikai kérdés – szerencsére alapvetően a piaci árviszonyok szabják meg, hogy a tervező milyen díjon tud vállalkozni adott tervezési feladatra.